Miert Ilyen Nehez

unom, hogy mindenki azt hiszi, hogy nekem semmi sem fáj és bármit megtehetnek velem...

nemfogok tobb erot es energiat belefektetni ebbe az egeszbe foloslegesen

osszeszorul a szivem mikor ujra meglatom, vagy mikor fel villan a telefonom kepernyoje es latom hogy hiv. nemtudom mire gondoljak, nemtudom mit akar es felve veszem fel es utana ejszakakat nemtudok aludni mert azon kattogok hogy miert jutottam eszebe

Lehet fáj, lehet rossz döntést hozok,

de hiszem, hogy a sors minket összehoz.

Aztmondod, hogy nekem fáj,

mint egy nyitott könyv, úgy olvasol ha látsz.

Aztmondják ne bízzak,

de én bízni akarok,

tudván, hogy egymáshoz tartozunk.

Aztmondod süllyedő hajó,

de én veled akarok lenni e ladikon.

Szeretném hinni, hogy a végén együtt leszünk

és félek, hogy nem teljesül.

Miért ne lehetnénk? Mi akadálya?

Tán hogy két fiatal az útját járja?

E két fiatal tévedhet közös útra,

mely vagy előny, vagy hátrány lesz majd,

mely tele van szivárvánnyal majd viharral,

s melynek háborúját együtt vívják majd.

Semmi kétség, max néhol viszály,

mely mögött a félelem bújkál.

Melletted csönd van,

minden zajt elhallgattatsz.

Csak a “süllyedő” hajónak

halk sodrása kíséri utunkat.

Belül tudjuk, de a reményt mutatjuk,

hogy a hajó jó irányba barangol.

Egyet kérek, egyetlen ígéretet:

Ha e hajó el is téved

ne hagyj elveszni, maradj velem!

Együttes erővel, megoldjuk…

Ígérem!!

Most van az az időszak, mikor mindenki csak túlélni próbál

olyan jo volt minden, vegre az egesz tarsasag sinen volt es most a suli szetbassza az egeszet, mindenki esik szet es csuszik le

felek megbizni benned, mert felek h ugyan azt a fajdalmat fogod okozni mint mas

miert ilyen nehez ertekrendet allitani az eletben es elkotelezni magad mellette?

olyan fura, hogy egykor nembirtuk egymast es csak elviseltuk a masikat tarsasagba, most meg ha ra gondolok eszembe jut a multunk es hogy miatta vagyok az aki vagyok.

szorongok mert senkinek sem tudok megfelelni