osszeszorul a szivem mikor ujra meglatom, vagy mikor fel villan a telefonom kepernyoje es latom hogy hiv. nemtudom mire gondoljak, nemtudom mit akar es felve veszem fel es utana ejszakakat nemtudok aludni mert azon kattogok hogy miert jutottam eszebe
Most van az az időszak, mikor mindenki csak túlélni próbál
kerdezek mindenkit, parkapcsolatban van az ember, mi az alap tisztelet amit megadsz a masiknak?
megtiszteled annyival, hogy nem mesz at ellenkezo nemuekhez, meg ha barat akkor sem?(elmondas alapjan az ellenkezo fel szamarol is baratsag, meg akk is ha a multba tortent ez az) vagy ha a tesoddal mesz at hozza az korrekt?
köszönöm hogy itt vagy nekem és tartod bennem a lelket<3
azthiszem ez a telefonhivas ebresztett ra arra h sosem leszek eleg jo
unom, hogy mindenki azt hiszi, hogy nekem semmi sem fáj és bármit megtehetnek velem...
mindig azzal nyugtattam magam, hogy ha a sors úgy akarja, még együtt leszünk
Jelenleg nincs szavam arra, ami leírná azt pontosan, hogy mennyire elveszettnek érzem magam..
Lehet fáj, lehet rossz döntést hozok,
de hiszem, hogy a sors minket összehoz.
Aztmondod, hogy nekem fáj,
mint egy nyitott könyv, úgy olvasol ha látsz.
Aztmondják ne bízzak,
de én bízni akarok,
tudván, hogy egymáshoz tartozunk.
Aztmondod süllyedő hajó,
de én veled akarok lenni e ladikon.
Szeretném hinni, hogy a végén együtt leszünk
és félek, hogy nem teljesül.
Miért ne lehetnénk? Mi akadálya?
Tán hogy két fiatal az útját járja?
E két fiatal tévedhet közös útra,
mely vagy előny, vagy hátrány lesz majd,
mely tele van szivárvánnyal majd viharral,
s melynek háborúját együtt vívják majd.
Semmi kétség, max néhol viszály,
mely mögött a félelem bújkál.
Melletted csönd van,
minden zajt elhallgattatsz.
Csak a “süllyedő” hajónak
halk sodrása kíséri utunkat.
Belül tudjuk, de a reményt mutatjuk,
hogy a hajó jó irányba barangol.
Egyet kérek, egyetlen ígéretet:
Ha e hajó el is téved
ne hagyj elveszni, maradj velem!
Együttes erővel, megoldjuk…
Ígérem!!