felek megbizni benned, mert felek h ugyan azt a fajdalmat fogod okozni mint mas
szorongok mert senkinek sem tudok megfelelni
azthiszem ez a telefonhivas ebresztett ra arra h sosem leszek eleg jo
osszeszorul a szivem mikor ujra meglatom, vagy mikor fel villan a telefonom kepernyoje es latom hogy hiv. nemtudom mire gondoljak, nemtudom mit akar es felve veszem fel es utana ejszakakat nemtudok aludni mert azon kattogok hogy miert jutottam eszebe
tudom elrontottam és most utálsz.
egy olyan dolgot tettem rommá,
melyet te is imádtál…
bárcsak helyre hozhatnám
minden olyan jó volt
majd hibáztam, ezzel elhullott.
megöltem egy részünket
mely minket mutatott tükörbe.
egy megbocsáthatatlan dolgot tettem
mellyel össze törtelek
nemakartam, kérlek hidd el
bármit megtennék, hogy újra enyém legyen
hogy enyém legyen amit adtál,
hogy végre elégnek gondoltam magam
és hogy az érzéseim visszahoztad
cserébe megöltem a bizalmad…
bárcsak megértenél
mindennap gyomorgörccsel,
ezt követve sírva fekszem,
majd kelek fel egy újabb szenvedésnek.
egy újabb nehéz nap áll előttem
bűntudattal, önundorral bennem…
hogy tehettem ezt egy ennyire
tiszta szívű emberrel?
most miattam olyan amilyen…
többé bizalmat nyújtani sem mer.
sajnálom, hogy ezt tettem,
tudom elrontottam… de szeretlek!
egyre jobban el tudom viselni a rossz dolgokat
köszönöm hogy itt vagy nekem és tartod bennem a lelket<3
nemfogok tobb erot es energiat belefektetni ebbe az egeszbe foloslegesen
Jelenleg nincs szavam arra, ami leírná azt pontosan, hogy mennyire elveszettnek érzem magam..
Most van az az időszak, mikor mindenki csak túlélni próbál