Egy Kis Penge,kis Fájdalom

Az aranyhídról a mélybe szédültem

S ott egészen elvesztem

Még várok, bár reszket egész lényem

Valami hangra, valami fényre

Soha senki nem fog így szeretni,

Érted?

velem vagy a magasban

de sosem jártál idelennt

a felét nem is ismered

rimánkodni felébredve

többször nehogy így legyen

imádkozz csak mindeneste

hogy sose tudd meg, milyen ez

a szobámban van egy üres hely

kiadó, de csak neked

Rólad szólnak a vidám dalok

Belehallgatok a szerelembe

Téged idéznek a kinti hangok

De te nem hallhatsz engem

Beteszem ezt is majd abba a szekrénybe

Ahol a szuicid hajlam pihenget

Hogy majd megint nyitogathassam reménykedve

Hátha a vágy most nem sikerül félre

Hónapokkal ezelőtt hajnali háromig fennt maradtunk beszélgetni. Most azt sem tudom, hogyan köszönjek.

Látok két embert állni a téren

Nem ismerik egymást

Nem illenek össze

Remeg a kezem

Még mindig érzem a kezed a csípőmön

Átkelek a zebrán és befordulok jobbra

Nem tudom, ki vagy

Remeg a kezem

Az őrült nő megint zörgeti az ablakot

És én ezúttal visszaválaszolok

Szavakkal, amiket magamnak kiáltok

Gondolkodom,tehát vagyok

Érzek,tehát élek

De az élet szépségei

Felém sem néznek

Én nyomorult

Kit az élők kivetettek

S nem fogadnak be a holtak