Gondolkodom,tehát Vagyok

Megszakadt, vérző gondolatok

Kiszórnám mindet eléd

Hogy lásd:

A szavak néha késként vágnak

Az árnyékom még lopódzik utánad

Éjjelenként bekúszik a szobádba

És a plafonról lelógva

Rója ezen összetört sorokat

Nem értheted, ez rajongás

Vagy inkább reménytelen koslatás

Pedig valaha követtük egymást

Sajnálom, hogy így lett vége

szeretni téged,

egy újabb tortúra

figyelni folyton,

mikor hagysz el.

kergetni megint,

egy boldog befejezést.

Remélem, egy nap majd megérted

Nekem olyan helyeket kellett bejárnom,

ahová senki sem akar menni

rángatom könnyű létem darabjait

Miközben egyedüllétem ütlegel

Felfedezem egy árny alakjait

Aki a létemmel üzletel

Senkitől nincsenek már pillangók a gyomromban

Mindenki csak kötődési problémákat ad

félve lépkedek

Egy kifeszített kötélen.

Várom, mikor zuhanok újra le.

Így nézem az életem,

Ahogy egyre csak balanszírozok

A mélység és magasság peremén.

“Néha nem tudjuk, hogy mi fáj belül

Szívünkre bú és bánat terül

Néha nem tudjuk, hogy későre jár,

Szívünk egy szerelmes szívre vár

Én nem tudom, mit hoz a holnap

És nem tudom,mi lesz velem

Játéka lettem a sorsnak,

mert céltalan az életem