A karcolt seb vörösen ég,
Az élet néha nagyon nem szép,
Amíg fogja a kezem a sötétség,
Nem lehetek egészen tiéd.
Tekintetem a plafonra függesztem
Körülöttem zsong mindenféle jajszó
Kicsúszik a kezemből a gyógyszeradagoló
És te mégis maradsz az ágy mellett
Vagyunk
Réges rég volt, hogy a nyár
Csak a meleget juttatta eszembe
Réges rég volt, hogy egy édes dallam
Könnyeket csalt a szemembe
Réges rég volt, hogy a rideg élet
Reményt lehelt a lelkembe
Az őrült nő megint zörgeti az ablakot
És én ezúttal visszaválaszolok
Szavakkal, amiket magamnak kiáltok
lehet, a plafonról lógok, de így többé nem vagyok alattatok
144 posts