amikor már nem csak magadért, hanem érte is lélegzel.
azt mondom: szeretném, ha valaki megmutatná, hogy kell újra szeretni.
de igazából tudom hogyan kell; és azt is, kire gondolok.
⁰¹⁶Ahogy a gyilkos, a vért, az aszfaltra. Én úgy a szerelmünket, a sírba.
beszélj még hozzám,
hallani akarom a hangod.
⁰²⁰Élnél, vagy halnál értem?
“a hangok a fejemben azt mondják, őrült vagyok”
— voices in my head // falling in reverse
⁰³²Esthajnalig hallgatnám, ahogy beszélsz hozzám. Bármiről. Rólam, a csillagokról...
ugye megbocsátják, ha zárójelekkel élek?
Ady
„rend”
a nadrágok, meg a pulcsik lassan átveszik a szőnyegem szerepét.
ahogy zokniban lépkedem ezen a kötött, változatos anyagú szőnyegen, eszembe jut:
lehet rendet kéne tenni ebben a fejben, ami az enyém.