@tulgondolni-mindent (saját)

Egyre mélyebbre kerülök a sötétben. Már lassan eltűnik a fény.

A hegek emlékeztetnek…mindenre.

Igazából szándékosan nem akarok beszélni meg keresni téged te nagyon jól elvagy nélkülem és bocs de nem tudom nézni és nem is akarom végig nézni mert szar....

De ettől függetlenül hiányzol...

Megint megzuhantam.

Megint megvágtam magam

Megint utálok tükörbe nézni.

Megint ledöltek a falaim.

Megint sírva alszom el.

Ez van...Menthetetlen vagyok.

Feledés

Elfelejteni téged nehéz lesz, nehéz mert Te voltál az akit eddig a legjobban szerettem. Mindig is bennem leszel, legbelül mindig vonzódni fogok hozzád, mindig érezni fogok irántad valamit. Te vagy az az egy, akit sosem tudok majd elfelejteni.

Bármit csinálok sose leszek elég jó senkinek..de még a saját szüleimnek sem…sose leszek velük többet őszinte…és ez kurvára fáj…💔

“... Akkor és ott, abban a pillanatban azt hiszem darabokra hullottam. Szétestem. Szörnyű volt, nem kaptam levegőt, de ami még rosszabb volt, hogy már nem is akartam kapni.Tudtam, hogy nem tudnám a darabjaimat újra összerakni. Eltűntek és már nem akartam őket megtalálni.Eljutottam arra a pontra amire mindig azt mondtam, hogy velem nem fog megtörténni.

Feladtam. Belenyugodtam.

Elfogadtam, hogy kész, vége.Ennyi volt a történetünk.Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fájt. Mert fájt, de ez már édes mindegy volt.”

- @tevagyazenkepletem

🤕

Sírni oktalanul….Na az nagyot üt.

Csak annyit jelent, hogy fáradt vagy.

🫠💔

Kurva élet... ma is úgy alszom el hogy hiányzol...

Amúgy valaki basszon már a fejéhez egy téglát hátha akkor rájön hogy egy olyan embert hagy elsétálni aki mindenét feláldozva törekedett volna arra hogy a lehető legboldogabb emberré tegye