Ez Egy Remek Délután Volt

Ez egy remek délután volt

A tüntetésen találkoztam két barátommal, akiket rég nem láttam, úgyhogy végiglocsogtuk az utat. Jó humoruk van a Pétereknek, így elég vicces volt az egész gyaloglás. Kicsit persze olyan, mint a temetéseken amikor a hátsó sorban szórakoztok, és a zsebkendőbe fojtott nevetésedről azt hiszik, hogy sírás, csak mi elöl vittük a zászlót. A gyaloglás és a beszédek hossza is pont elegendő volt. Amikor kezdtem összefagyni, befejezték, kész, lehetett hazamenni. Pont bent volt egy busz a megállóban, amin volt fűtés, úgyhogy kiolvadtam mire leértünk a hegyről. És pont elértem a fornettisnél a zárórai 50%-os akciót, de meg még úgy körbe lettem udvarolva, hogy az egy hétig elég. És 2000 forintért egy kazalnyi mindenfélét vettem. (nem eszem meg mind) A kisbotban pont az utolsó laktózmentes tejet hoztam el teljesen normál áron. A kutyák már nyakörv nélkül sem ugatnak, ez az ugatás gátló nyakörv egy remek dolog, tök cukin kussban voltak és csak akkor örültek amikor beléptem. Úgyhogy most mindenféle finom dolgokat vacsorázom, koffeinmentes kávét iszom, filmet nézek és nagyon elégedett vagyok az életemmel.

Persze, amikor jöttem hazafelé, mindennel felpakolva és nagyon kis elégedetten, akkor az járt az eszemben, hogy meg kell becsülni minden jó pillanatot, mert bármikor el lehet veszíteni. Egy nap szétbombázhatják az egészet és nem leszel más, csak statisztikai adat. Senkit sem érdekel, hogy élhettél volna még. Értünk ki menne ki tüntetni? Ha ilyen köcsög ország maradunk...