Mindig úgy készülj, hogy sosem nyújthatsz állandóan 100%-ot. Ha netán sikerült, nyertél egy kis extra időt a következő kihívásra.
Mindig úgy készülj, hogy lehet rosszabb. Még ha valami el is baszódik és megkönnyebbülsz, hogy ennél roszabb már nem lehet, valami mégjobban elbaszódhat.
/ System error: Brain not braining - body not bodying /
/ "Nekem nincs időm erre." - sajnos, gyakran nem trivialitások, hanem igenis fontos dolgok terén
/ "Nem akarok gondolkodni." - meh...
/ "Kihagyom az ilyet." / "Én kerülöm az ilyet témákat, mert..."
/ "Nem érdekel, nem az én dolgom, engem úgy sem érint..." - bárcsak ilyen egyszerű lenne, de majd fog, hidd el! :')
/ "Úgy is hiába, felesleges..." - I feel you bro, but... végülis ja, úgy is felrobban a Nap 4-5 milliárd év múlva, kit érdekel mi lesz holnap
Gyakori az ilyen, egyrészt, amikor kellemetlen vagy félelmetes szembesülni bizonyos dolgokkal, főleg abból adódóan, mert azok fontosak, mégis tehetetlennek ÉRZIK magukat az illetők.
Másrészt, van, hogy pusztán kényelmesebb, nem gondolkodni, nem cselekedni, kerülni a dolgokat, kihúzni a felelősség alól az embernek magát.
Természetesen fontos a kontextus is. DE! Ne csodalkozzon senki sem, ha az ilyen hozzáállás általánosításával, mindennapok részévé tételével elsősorban saját magával, de akár még másokkal is kibaszik.
/ Mostmár bekussolok, ígérem! /
MR. ROBOT 1.01 “eps1.0_hellofriend.mov”
“–”
—
– Tite Kubo, Bleach! Vol. 34: King of the Kill
~ Azon tűnődöm, hogy egyáltalán milyen tartalmakat osszak meg itt. Már ez, a sokadik tumblim is elég kaotikusra sikeredett. Személyes legyen, vagy kevésbé az, esetleg naplószerű? Reblogoljak vagy sem? Milyen témáról írjak és miről ne... Talán valami pozitívabb, építő jellegű legyen, de azért leírjam, ha valami szarság van vagy ne... Esetleg töröljem megint? Azt hiszem ez a blog legalább annyira kaotikus, mint én vagyok, viszont így is csak egy szelete az egésznek.
/jdjhgjwajakwiwknfhf/
~ Világok között járok. Jártam lent is, és habár messze van a csúcs, jártam már fentebb is. Jártam az értelmesek között is, és azok között is, akiket csupán az ösztön hajt, a túlélés. Éltem szegénységben, elhagyatottság érzésében, és ha csak kicsit is, jártam szeretetben és szerelemben is. Gazdag még nem voltam, talán soha nem is leszek, de panaszra nincs okom. Világok között járok, de otthonra sosem találok. Mindenhol idegen maradok...
/ Várnak még világok! /
~ Nem tudom leszek-e valaha egész, elég, s egy darabban...
/ Néha fájnak a törések énem porcelánján, és olyan, mintha a szilánkok olykor-olykor belém hasítanának... /
én sem értem, de fáj valami itt bent...
Úgy döntöttem, hogy az ünnepek közeledtével újranézem a Mahoutsukai no Yome (The Ancient Magus' Bride) című animét. Az anime egyszerre szívszorító, érzelmes, keserédes, varázslatos, melynek a vidám pillanatai is megvannak. Ebben az animében találkoztam a Yule (Jul) téli ünnep fogalmával is, mely olyasmi, mint a Karácsony, csak kissé hosszasabb (12 nap) és kevésbé keresztény, mondhatni "pogány".
~ Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet! ~
“It’s difficult to change the world on your own, but twisting it a little might not be all that hard.”
— Shinobu Oshino
Átmeneti Ember. Azt hiszem ez vagyok Én mások számára. Egy beszélgetőtárs egy átmeneti időszakra. Tanácsadás, meghallgatás, zsebterapeuta, sírásra ölpárna, érzelmi szemetes láda, materiálisan és immateriálisan segítő Sziddhárta . A törődő beszélgető partner, aki ott van ha kell, még akkor is, ha már nem kell úgy igazán...
Egyoldalú vakáció, így a kölcsönösség felesleges. Éles kanyar, visszavonulás, nem kell igazán többé ez a "lelkitárs". Unalmassá vált, és már nem igazán van amúgy se mit meghallgatni, nem kell többé segítséget kérni, kapni. Lehetséges opció a ghostoló vagy a visszatérő unatkozó, esetleg kolduló.
/ S naívnak lévén; ott vagyok ha kell... /