Azt Hittem Tanultam Már Abbol A ‘hibambol’, Hogy Ne Essünk Egymásba A Legjobb Barátommal, De

huha. bordiként nem láttam a terapeutám honapok ota. hát mit ne mondjak; kurvanagy kula van eleg intense

f u n f a c t

15 évesen volt az első beszélgetésem a szüleimmel amikor mondtam, hogy szerintem meg kéne ölnöm magam mert nem vagyok jól, sose beszéltünk róla többet.

10 évvel később magamtól mentem el megoldást keresni amikor felfogtam, hogy mekkora baj van.

amugy az mekkora öröm lehetett amikor vártad az uj kedvenc számod a rádióban, vagy a koncertet hogy hallhasd es vegre megszolalt.

Kibaszottul mind halottak vagyunk es egy fél karnyujtasra van minden. Senki semminek nem örül és ezert vagytok mindannyian ekkora fos szarfaszuak.

az már megvan, hogy iszonyatosan elvesztettem önmagam valahol, már csak az a kérdés, hogy pontosan mikor. vagy talán meg sem voltam még soha? mindig csak kapcsolatokban próbáltam helytállni mint egy side karakter a videojátékokban, de a next levelnél már nem engem választottak.

szóval akkor ki is vagyok én valójában

viszont ha legjobb barátok vagyunk akkor nem lenne fura a padlon lapokra irva a pro contra érveket levezetni mindkettőnk szemszögéből nem?

olyan thrust issuek vannak bennem, hogy ket masnira kötöm a cipőfűzőm.

mennyire vicces belegondolni hogy mennyivel masabb is lehetne az eletem mint ez a szarszakadek szelen setalgatas es aggodas hogy mikor lose it all

Y gay?

Yes

*my anthem is playing in the background*

annyira szorogtam az elmult időszakban, hogy az állkapcsomat ugy szoritottam, hogy letort a fogam

az a nagy helyzi, hogy szerintem az euphoria ket kulon evadaban jartunk es egy teljesen masik cselekmenyszalon haladtunk elore. Es ott tartunk ahol a sorozat. vege van de meg sincs. mi lesz ebbol?